„Gyerekkoromban szinte minden hétvégét az erdőben töltöttünk a szüleimmel – kirándultunk. Imádtam minden illatát, színét, lakóját. Összefogdostam fűt-fát-békát, és mindent, ami hagyta magát. Kisiskolásként már állat- és növényhatározóval a kezemben fedeztem fel a szemem előtt játszadozó természetet. És továbbra is összefogdostam mindent, amit lehetett, sziklán, patakban, üregekben. Könnyű dolgom volt, hiszen közvetlenül az erdő mellett laktunk. A másik meghatározó gyerekkori élményem az ablakom alatt zakatoló kisvonat volt, ami ha odaért, mindig dudált.
Én pedig szaladtam mellette, utaztam vele, amennyit csak lehetett – mint egy mesében. Pedig így volt. A város, ahol születtem, Miskolc. Az erdő, ahol kirándultunk, a Bükk. A hely, ahol pedig felnőttem, Felső-Majláth. Azóta már felfedeztem a többi erdei kispöfögőt is, de amikor megszületett bennem ennek a különleges mesevilágnak a gondolata, nem is volt kérdés, hogy melyik kisvasúttal kezdem a könyvsorozatot…
De igazából nem a sorrend számít, hanem az, hogy kisvonatozni mesés!
Az írás szintén mindig fontos volt számomra, gyakorlatilag mióta megtanultam formázni a betűket, írok. Kezdetben iskolaújságot, később sok más újságot. Szegeden végeztem német tanár és művelődésszervező (média) szakon. Dolgoztam televízióknál és újságoknál, majd sokáig nagyvállalati kommunikációval foglalkoztam, többek között a nagyvasútnál, a MÁV-nál.
A hivatalos kifejezés gyakorlatilag azt takarja, hogy írtam, mindenféle műfajban, s írok a mai napig is – főleg könyvet, beszédet, újságot. A munka mellett pedig ugyanúgy jelen van az életemben a kirándulás, az erdőjárás, mint régen. A természetet ma is ugyanúgy csodálom, mint gyerekként és felnőtt fejjel is ugyanolyan örömmel kisvonatozok, mint bármelyik óvodás vagy iskolás. Hiszem azt, hogy egy ilyen kirándulás a legjobb programok egyike egy család számára. Mert az erdei kalandok nemcsak közös élményeket és felejthetetlen emlékeket nyújtanak, hanem olyan maradandó értékeket adnak, amely során gyermekeink gazdagabbak és boldogabbak lesznek.”
Sajtófotók
Fotó: Toroczkai Zsolt